Tenyésztői koncepció, illetve tenyésztői célok címszó alatt a maine coon fajta legtöbb tenyésztőjének honlapján arról találhatunk pár szót, hogy egészséges, és típusos cicákat szeretnének tenyészteni. Azt viszont a legritkább esetben találjuk részletezve, hogy mit is jelent ezesetben a "típusos" kifejezés. Fajtaleírásokban természetesen megtaláljuk ezeket az adatokat, de sajnos azt vettem észre, hogy az írott szó nem feltétlenül esik egybe azzal, amit a kiállításokon tapasztalhatunk…


Elöljáróban el szeretnék mondani egy rövid történetet az USA-beli komondor tenyésztésről: Egyszer megmutatott nekem egy igen neves magyar komondor tenyésztő néhány képet egy amerikai kutya-kiállításon felvonuló hatalmas hófehér hólabdákról, s megkérdezte: Na és ez a fajta hogy tetszik? Elragadtatásomban nem tudtam hova lenni. De hisz ezek gyönyörűek! Olyanok, mint egy-egy hosszú szőrű jegesmedve! - lelkesedtem, s azonnal megkérdeztem, ez egy új nemesítésű fajta-e, mert még sosem láttam ilyet. Erre a híres tenyésztő keserűen mosolyogva azt felelte: Nem. Ezek a képek azon az USA-beli kiállításon készültek, ahol meghívottként részt vettem. A szép hófehér vattahalmok pedig kifésült, kifehérített amerikai komondorok.

- Ugye ennek tudatában már nem is olyan jók ezek a fotók, hisz a komondor nem ilyen… mondta.


Hanem valami ilyesmi: :)

Ezt az esetet csak azért említettem itt meg, mert hiszem, hasonlóképp ahhoz, ahogyan mi ragaszkodunk a saját fajtánk típusához, hagyományos megjelenéséhez, ugyanúgy a maine coon amerikai rajongói is ragaszkodnak a fajta tulajdonságainak megőrzéséhez. Az USA-beli komondor tenyésztők tiszteletére legyen mondva, hogy igen hamar abbamaradt ez a hógolyógyártás, és mára már csodaszép, és autentikus megjelenésű kutyusokat tenyésztenek!
Szerintem példát lehetne venni róluk. Hiszen a maine coon is akkor IGAZI, ha az eredeti standardnak felel meg, s nem az európai tenyésztők rémálmainak. Biztos vagyok benne, sőt, tudomásom van róla, hogy a fajta amerikai szerelmese elretten, mikor rádöbben, hogy az európai tenyésztők némelyike mit művel ezzel a csodálatos fajtával…

Ezért én kezdő tenyésztőként ugyan, de eltökéltem magam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd azért, hogy az én cicáim hatalmas, szelíd, félhosszú szőrű, kiegyensúlyozott jószágok legyenek, mint a fajta alapító egyedei voltak, és még ezek a célok sem utasíthatják maguk mögé a legfontosabbat: az egészséget.
Most pedig íme még egy történet. Ez a perzsa cicákról és a maine coonokról szól. Nem feladatom, hogy a perzsa fajta történetét elmeséljem, csak röviden annyit szeretnék megemlíteni, hogy nem is olyan régen, 1900 körül még egészen másként néztek ki ennek a fajtának az egyedei, mint amilyennek ma ismerjük őket. Olyannyira másként, hogy felületes szemlélő számára akár maine coonnak is tűnhetnének… A hozzáértő szem természetesen látja a különbséget, a méretbeli eltérés pedig nyilvánvaló, de mégis volt bennük sok közös vonás. Ma viszont már senkinek sem jutna eszébe párhuzamot vonni a két fajta külalakja között. Én mégis megteszem, mert úgy hiszem, tanulságos lesz áttekinteni a két fajta utolsó évszázadi fejlődéstörténetét.

A XX. század elején tehát még igen hasonlított egymásra a két fajta. Ennek bizonyítékául íme néhány kép.
Hogy a XX. Század elején élt, vagy a mai perzsa cica-e a szebb, nem vagyok hivatott eldönteni, bár szerintem mindkettőben rengeteg a báj. De arról nem hiszem, hogy bárki is vitát nyitna, hogy 100 év alatt nagyon megváltozott a fajta külalakja.




perzsák 1900-ból (Ronald és Kew Laddie)
ez is egy perzsa cica 1900-ból (Chrystal)
Mára viszont igencsak különbözővé lett a perzsa és a maine coon egyedeinek külalakja.
ez pedig egy maine coon az 1900-as évek legelején (Tobey):
Ez a kép 1884-ben készült Leoról egy híres maine coonról:
Mivel tehát a maine coon egy tradicionális fajta, nem tartanám helyesnek, ha folytatódna az a tendencia, ami véleményem szerint úgy 10-15 éve kezdődhetett Európán. Az történik ugyanis, hogy a fajta néhány tenyésztője feladta azt a követelményt, hogy a maine coonnak a legnagyobb házimacska fajtának kellene lennie. Az egész test reprezentatív megjelenése helyett a fül méretét tartják elsődleges szempontnak. A lehető legnagyobb fülű egyetek kiválogatásakor arra sem ügyelnek, hogy a maine coon félhosszú szőrű jellegét megőrizzék, azaz ezekből a tenyészetekből gyakran kerülnek továbbtenyésztésre egészen rövid szőrű egyedek is. Én magam semmiképpen sem örülnék annak, ha ez a fajta is arra a sorsra jutna, mint a perzsa. Azaz, miként a perzsatenyésztők folyamatosan az egyre rövidebb orrú egyedeket kiválogatva és továbbtenyésztve létrehozták a ma ismert perzsát, a feledés homályába taszítva a korábbi külalakot, ugyanígy előfordulhat, hogy a maine coon tenyésztők az egyre nagyobb fülű egyedek kiválogatásával 50-100 éven belül olyasmi cicákat produkálhatnak, amik nem is hasonlítanak a mai maine coonokra...
Ezúton is kérem a fajta szerelmeseit, és különösen a tenyésztőket, hogy vegyék fontolóra mindazt, amit itt leírtam, és ha egyetértenek velem, tegyenek meg mindent azért, hogy a maine coon megmaradhasson olyannak, mint amilyennek megszerettük.

RKB

Napjaink perzsa cicája:
Az 1900-as évekből származó fotók léteznek a maine coonokról is, esetükben viszont azt láthatjuk, hogy ők a közelmúltig megtartották fajtajegyeiket, megőrizték jellegzetes tulajdonságaikat.



AglowCoons maine coon tenyészet mainecoon eladó

Maine coon eladó legnagyobb mainecoons eladó kiscica


< a href="Kapcsolat.html" > Maine coon
< a href="Maine coon.html" > Aglowcoons < a href="Maine coons.html" > óriási Maine coon